Tenyeremben maradt az arcod, magammal viszem az éjszakákba, amikor útjukra indulnak a félelem reggelig érő árnyékai, amikor nincs más, csak a visszhangzó szívverések. Tenyeremben maradt az arcod, imára fonom az ujjaimat, s vigyázok, össze ne gyűrjék a nappalok, amikor már csak egyetlen vissza nem vonható pillanatot áldoz fel a hallgatás, amikor sötét éjszakát virágzik a tekinteted. |
Nagy István Attila: Tenyeremben maradt
2007.04.24. 12:43 :: janedoe
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr1662835
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: comprar power blue 2018.01.26. 21:02:06
Totális csődben a francia állam - sorok között
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások