| To see a world in a grain of sand And a heaven in a wild flower, Hold infinity in the palm of your hand And eternity in an hour. A robin redbreast in a cage Puts all heaven in a rage. A dove-house filled with doves and pigeons Shudders hell through all its regions. A dog starved at his master's gate Predicts the ruin of the state. A horse misused upon the road Calls to heaven for human blood. Each outcry of the hunted hare A fibre from the brain does tear. A skylark wounded in the wing, A cherubim does cease to sing. The game-cock clipped and armed for fight Does the rising sun affright. Every wolf's and lion's howl Raises from hell a human soul. The wild deer wandering here and there Keeps the human soul from care. The lamb misused breeds public strife, And yet forgives the butcher's knife. The bat that flits at close of eve Has left the brain that won't believe. The owl that calls upon the night Speaks the unbeliever's fright. He who shall hurt the little wren Shall never be beloved by men. He who the ox to wrath has moved Shall never be by woman loved. The wanton boy that kills the fly Shall feel the spider's enmity. He who torments the chafer's sprite Weaves a bower in endless night. The caterpillar on the leaf Repeats to thee thy mother's grief. Kill not the moth nor butterfly, For the Last Judgment draweth nigh. He who shall train the horse to war Shall never pass the polar bar. The beggar's dog and widow's cat, Feed them, and thou wilt grow fat. The gnat that sings his summer's song Poison gets from Slander's tongue. The poison of the snake and newt Is the sweat of Envy's foot. The poison of the honey-bee Is the artist's jealousy. The prince's robes and beggar's rags Are toadstools on the miser's bags. A truth that's told with bad intent Beats all the lies you can invent. It is right it should be so: Man was made for joy and woe; And when this we rightly know Through the world we safely go. Joy and woe are woven fine, A clothing for the soul divine. Under every grief and pine Runs a joy with silken twine. The babe is more than swaddling bands, Throughout all these human lands; Tools were made and born were hands, Every farmer understands. Every tear from every eye Becomes a babe in eternity; This is caught by females bright And returned to its own delight. The bleat, the bark, bellow, and roar Are waves that beat on heaven's shore. The babe that weeps the rod beneath Writes Revenge! in realms of death. The beggar's rags fluttering in air Does to rags the heavens tear. The soldier armed with sword and gun Palsied strikes the summer's sun. The poor man's farthing is worth more Than all the gold on Afric's shore. One mite wrung from the labourer's hands Shall buy and sell the miser's lands, Or if protected from on high Does that whole nation sell and buy. He who mocks the infant's faith Shall be mocked in age and death. He who shall teach the child to doubt The rotting grave shall ne'er get out. He who respects the infant's faith Triumphs over hell and death. The child's toys and the old man's reasons Are the fruits of the two seasons. The questioner who sits so sly Shall never know how to reply. He who replies to words of doubt Doth put the light of knowledge out. The strongest poison ever known Came from Caesar's laurel crown. Nought can deform the human race Like to the armour's iron brace. When gold and gems adorn the plough To peaceful arts shall Envy bow. A riddle or the cricket's cry Is to doubt a fit reply. The emmet's inch and eagle's mile Make lame philosophy to smile. He who doubts from what he sees Will ne'er believe, do what you please. If the sun and moon should doubt, They'd immediately go out. To be in a passion you good may do, But no good if a passion is in you. The whore and gambler, by the state Licensed, build that nation's fate. The harlot's cry from street to street Shall weave old England's winding sheet. The winner's shout, the loser's curse, Dance before dead England's hearse. Every night and every morn Some to misery are born. Every morn and every night Some are born to sweet delight. Some are born to sweet delight, Some are born to endless night. We are led to believe a lie When we see not through the eye Which was born in a night to perish in a night, When the soul slept in beams of light. God appears, and God is light To those poor souls who dwell in night, But does a human form display To those who dwell in realms of day. |
 |
| Egy porszem világot jelent, S egy szál vadvirág az eget, Fogd föl tenyeredben a végtelent S egy percben élj évezredet. Egy kalitkába zárt vörösbegy Láttán az egek dühöngnek. Egy galambdúc, galambbal telve, Poklot késztet félelemre. A gazda éhenhalt ebe Országos vész előjele. A megkínzott ló szenvedése Embervérért kiált az égre. Az űzött nyúl ha fölsivít, Az agyból rostokat szakít. Szárnyán sebzett pacsirta véget Vet a kerub énekének. A vad kakas, a harchoz edzett, Kelő napot elijeszthet. Az oroszlán s farkas ha fölbőg, Egy-egy lelket veszít az ördög. A kóbor szarvas ha csatangol, Védi lelkünket a gondtól. Közviszályt szül a juh halála, De a böllérkést megbocsátja. Ki bántja az ökörszemet, Utálják azt az emberek. Ki az ökröt ingereli, Asszony azt sosem öleli. A rossz kölyök, ki legyet öl, Menekül majd a pók elöl. Ki gyötri lelkét a bogárnak, Végtelen éjben sző az árnyat. Hernyója a zöld falevélnek Anyád siralmát mondja néked. Ne csapj agyon se molyt, se lepkét, Mert a Végítélet jöhet még. Ki harcra nyergel paripát, A pólus gátján nem jut át. Az özvegy macskáját etesd, Koldus ebét, s kövér lehetsz. A denevér, mely este száll, Hitetlen észtől messze száll. Bagoly huhogja éjen át A hitetlen iszonyát. Szúnyog a nyárról zengedez, de Rágalom fullánkmérge benne. Kígyó, skorpió marnak, ölnek Lábnyirkával a kárörömnek. A mézelő méh mérge meg A művész-irigységgel egy. Rossz szándékkal mondott igazság Többet árt, mint bármely hazugság. Öröm és bú szőttese Az égi lélek köntöse; Minden kín és gyász alatt Öröm fut, selyem-patak. Így a legjobb minekünk: Búra s örömre születünk; Aki ezt megérti jól, Bárhová megy, nem botol. Elsőbb a pólyánál a kisded; Szerszámok és kezek születtek Mindenütt a földön, azt Tudja jól minden paraszt. Szemünk valamennyi könnyét Kisdeddé váltja az öröklét; Tünde nők karjukba kapják S öngyönyörére visszaadják. Bőgés, ugatás, bégetés Égre csapó hullámverés. Pálcázott gyermek ha kiált, Bosszúra hívja a halált. Ki a gyermek hitén mulat, Gúnyolt lesz vénen, s hant alatt. Ki gyermeket kétségre oktat, Sírjában mindörökre rothad. Gyermek hitén ki nem nevet, Győz pokol s halál felett. Gyerek játéka, agg esze Két évszak gyümölcsszürete. A vallató bármily ravaszdi, Sohase tud majd számot adni. Ki a kétkedésnek felel, A tudás fényét oltja el. Tücsökszó, találós mese, Más válasz nem kell sose. Ha hangya mászik, sas repül, A sánta bölcselet derül. Ki a szemének se hisz, Sohase hisz, tégy bármit is. Csöppet kételkedne csak, Kihűlne már a hold s a nap. Herceg palástja, koldus-condrák Fukar zsákjában mérges gombák. A koldus-gönc ha föllebeg, Ronggyá tépi az eget. Drágább a szegény garasa, Mint Afrikának aranya. Egy munkástól zsarolt garaska A fukar földjét veszi, adja; Vagy, ha pártolják az egek, Nemzetet adhat és vehet. Kard, puska, mit katona fog, Bénulttá sújt hév napot. A legmaróbb mérget pedig Caesar babérjából nyerik. Az embert más meg nem gyalázza Úgy, mint fegyverzete igája. Aranyeke gyémántja láttán Békés munkát köszönt az ármány. Szenvedélyből jót cselekedhetsz, De ha szenvedélyed van, rajtaveszthetsz. Szajha, s kártyás, kinek papírt ad A hatóság, nemzetet irthat. Vijjogása az utcalánynak Szemfedőt sző vén Angliának. Nyertes, vesztes zsivaja ágál Holt Anglia ravatalánál. Minden éj s napon pedig Lesz, ki búra születik. Minden nappal s éjszakán Lesz, kit sorsa kéjre szán. Lesz, kit sorsa kéjre szán, S lesz, kit örök éjre szán. Tévhitre vezettetünk, Ha nem éber a szemünk, Az éjszülöttek az éjbe enyésznek, Mert a fényben aludt a lélek. Isten jő, s ő a szegény Éjlakó lelkeknek a fény; De ember-formát ölt magára, Ha Napfény-ország népe látja. (Kálnoky László fordítása) |
Utolsó hozzászólások