Az alkony ilyenkor az alkony kárpótol egymaga sivár ilyenkor a nappal sivár az éjszaka De az alkony az alkony – az égen nyugat felé merev kék-zöld-vörös kusza foltok merengenek Az égen az égen nagy-nagy hézag szakad a fényes foltok amonnan mögüle látszanak ahonnét nyugtatás jön hová kérezkedés találkozik ez a kettő a béke s a küszködés és meghajszol ahogy kell aztán ölébe vesz az alkony ilyenkor az alkony a bolyhos a jég-eres. |
Csorba Győző: Az alkony ilyenkor
2007.11.01. 07:54 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: csorba győző
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr13214940
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások