Lakhatsz leomló házban, léphetsz kút peremén, az örökkévalóságnak mindkettő tünemény. Felfedezés, bűnvallomás, kisodródó levél, a forrás nem nézi, kell-e, kitör, csapódik, él. Vízfényű labirintus vastagodó sebek, megrázhatod az oszlopot, ha vérig sértenek. Meghalni, megvakulni, míg dőlnek a falak, az örökkévalóságnak ez is egy pillanat. Vésheted kőbe, elhull ház, kút, bűn, út, erény. Egy pillanatig éltem, akár a lámpafény. |
Gergely Ágnes: Tünemény
2008.06.06. 15:27 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: gergely ágnes
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr98506937
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások