| Meghaltál? Élsz még? Mindegy, úgysem értem. A szél elfújta léted és neved. Vagy tán a sors törölt le, mint egy írást… Barát voltál? Mindegy… Isten veled! Felrémlik néha-néha kedves arcod Egy-egy borultas őszi alkonyon A remény olcsó, a hit drága jószág: Hogy élsz, remélem, hinni nem tudom. Ha a vadszőlőt kinn a szél cibálja S sötéten leng az omladó falon, Káprázó szemmel szinte-szinte látom, Te nézel be hozzám az ablakon. Te szólsz hozzám a zörrenő levélben, Bús ködpalástban te jársz kedvesem, Foszló árnyékod látom átsuhanni A dérrel hintett, fáradt kerteken. De lám, az ég oly szürke, szürke egyre És nem idézi kérdő kék szemed… Meghaltál? Élsz? Ki tudja, jobb talán így. Barát voltál? Mindegy… Isten veled! | .jpg) |
Utolsó hozzászólások