1. Olykor mindenesetre írnék neked egy SMS-t. (Ki tudja, olykor talán írok is.) Például arról, hogy időnként mégiscsak válaszolhatnál. Ó, nem valami súlyosat, hirdethetőt, jóhírbe hozhatót, nem kívánom én a lehetetlent. Ha bár egyszer, egyetlenegyszer válaszolnál, ha egyszer is látnám a nevedet egy mobilszám fölött, talán nem lennék ilyen egyedül. Mondom, talán. De ezen múlik minden. 2. A zugokban kellene keresselek talán, a függöny, az abrosz vagy a lepedő gyűrődéseiben, a könyvek mögött, a lépcsők, a fal, az ajtó repedéseiben, az életem homályos bugyraiban, a lelkem csatornarendszerében. Olykor hallom a csendedet, készülődöm is a keresésre, próbálok hinni benned, imádkozni hozzád – aztán megintcsak végleg egyedül. Valamit elrontottam, azt hiszem, valamit elrontottál, azt hiszem, valamit elrontottunk, azt hiszem. Vagy csak úgy elromlott magától. |
Utolsó hozzászólások