Harsonák, hideg. Még reménykedő, őrült levelek - magadnak írod őket - kopognak az ablakon, rázódnak vadul, kelletik magukat, mint táncosnők kövér mellén a gyöngyfüzér szenvedélytől párás, verítékrágta szemei. Dérmarta levelek, mielőtt fölenné őket a mindig éhező téli nap, mivel nem Iel gyümölcsöt, száraz lombon, vértelen bogyókon él és szédeleg az éhségtől az égen. Késő november. Betűzd az utolsó, vékony ereket: élj sokáig! - írják - sok sikertl légy jobb ! légy okosabb ! Ennél is okosabb? - kínodban fölnevetsz, s már könnyed folyik a nevetéstől - ennél is jobb? Csöngetés. Meleg gyerektestek körülötted, ajtót nyitni szaladtok. Magassarkú cipőben, kigyulladt arccal állsz, szállnak a csókok és ütköznek az előszobában a virágcsokrok, a vendégsereg a szobába besodor. És megvan a szoba, ahol az előbb még terítettetek, ámulva látod, hogy nem vált jégbarlanggá, ameddig kint voltál, hogy nem lakják farkasok, ettől őrült reménykedés fog el, hogy megvan még az ország, hogy élsz - Csilingel a jégpohár kezedben, magasra tartod. Születésnap. |
boldog születésnapot, Héka! :)
Utolsó hozzászólások