 | Liliane Woutersnek Nincs más út: ma már libabőrös, Nem sima, mint rég, a nyakam, S borotválnom kell. Nyers erőhöz Megjött a tekintély, fiam Úgy hiszi, hogy a legerősebb Ember én vagyok, nem lehet Kiábrándítani egyelőre, Lesz még, hogy másként emleget. Lesem ablaknál állva mások Sorsát, pedig jól ismerem, Magamról, hogy próbál a vásott Test kifogni az Istenen. Hogy próbál el nem öregedni, Testét kenőccsel bekeni, Társak nedvével összefesti, Bőrén vér, sperma foltjai. Koponyámban egyszerre robban Minden bomba, s mind a halott Vérembe fúl, jajgatva onnan - Bennem zuhan, ki botladott. Ablakomnál egy ázott ember Öreg kordét vonszolva jár, Kínai? Indiai? Berber? Pár perce? Ezer éve már? Beletöröl a lomb az égbe, Letöröl egy-egy felleget, Visszakarmol az ég, s elégve Száraz levél el-elpereg. Bennem vív meg kicsi a naggyal, Egyszerre győz, veszt mindegyik, Sántít Jákob, biceg az angyal, Az est, ha úr, csak reggelig. A távolnak és a közelnek Metszéspontja, lám, így vagyok, Pincém tetejére kifekszem, Belém csobbannak csillagok. |
Lackfi János: Nincs más út
2010.04.02. 18:51 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: lackfi jános
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr131890300
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások