Lehet, hogy tévedek, de olyan ismerős vagy nekem Találkoztunk mi már valami vidám zenés helyen Nem emlékszem pontosan, hiszen nagyon rég lehetett és nem ült melletted még az a tündéri kisgyerek Óh igen, valamit sejtek én, bár biztos nem vagyok Sok-sok évvel ezelőtt te ültél éppen ott Ugye te voltál az a kisleány, aki hangosan énekelt és nem is vetted észre talán, hogy mindenki rád figyelt Én énekeltem egy dalt és te énekeltél velem A lámpák fénye felragyogott csillogó szemeden Ha a gyermekedre nézel, látod, az idő hogy szalad hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad Látod, nekem is már régen felnőtt a kisfiam és nem múlt el felettem sem az idő nyomtalan De sosem fogynak a gyerekek, akik kérnek szüntelen: hogy Jutka néni legyen szíves, énekelj nekem! S én újra kezdem a dalt és ti énekeltek velem A lámpák fénye felragyog a csillogó szemeken Ha a gyermekeinkre nézünk, látjuk, az idő hogy szalad hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad hiszen minden változik, de a dal ugyanaz marad „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik Hull a hó és hózik, Micimackó fázik…” |
Bródy János: A dal ugyanaz marad
2010.05.15. 20:42 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: bródy jános halász judit
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr772005877
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások