Ha lecsendesülnek az álmok, s észrevétlenül elmúlik a reggel meg a dél és az este, amikor nem emeled fel tekinteted, ha a szépség közeledik, amikor nem számít se múlt, se jelen, de nem várod a jövőt sem, akkor már hiába állnál az úton, hiába várnád, hogy felvegyen valaki, nem jár arra senki. Aki megállhatna, már elhaladt, hűvös szél fut a nyomába, por kavarodik meg átok. Minden mindegy már. Neked is. |
Nagy István Attila: Mindegy
2007.12.12. 20:37 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr44262033
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások