Visszajövök közétek újra. Szorítsatok nekem helyet. Hagyjatok valamiért élni, ha magamért nem élhetek. Közétek, elvegyülni vágyom, hogy ne legyek boldogtalan, s ha annak kell maradnom végül, hát ne legyek az egymagam. Közétek vágyom - érezhessem példátokon, hogy el lehet viselni, tűrni itt a földön valahogy minden életet. Míg itt volt - nem tudtam mire szánni a két karom, erőm, hitem; most alig ver: - legyen akármi, csak megdobogtassa szívem! Másokért él - mit is tehetne -, ki magáért hasztalan élt, s ki nem tud élni már magáért, az meg tud halni másokért. Éltem: - s ez halni megtanított. De nektek nem kell a halott. Már nem a célt keresem én, csak valami irgalmas okot, egy könyörületes, kegyelmes ürügyet: - ezért szorítom feltámaszkodó sorsotoknak erős térdeit oly nagyon. |
Utolsó hozzászólások