Ősz lépeget a lombokon,talpa vörhenyes sár, agyag,a boldog zöldre ráragad,– föld felé hull a homlokom –Hozzád szeretnék menni most,jaj, elrontottuk! nem lehet,nem volna most már enyhület,pedig meglásd: kifoszt,kifoszt így minket az idő.– Ha ostorát emelte ránka…
Utolsó hozzászólások