Engem kemény fából faragtak! Tudok magamon uralkodni. Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán. - Állatművész vagyok - mondtam. - Mit tud? - kérdezte az igazgató. - Madárhangokat utánzok. - Sajnos - legyintett -, ez kiment a divatból. - Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke? - Passzé - mondta unottan az igazgató. Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi. - A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon. |
Örkény István: Szakmai önérzet
2008.08.16. 07:39 :: janedoe
7 komment
Címkék: örkény istván
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr40618243
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ilona · http://www.anolin.blogol.hu 2008.08.17. 01:35:58
Humorosnak szánt történet a címéböl ítélve, mégis nekem kicsit keserü. Nem a végkifejlet miatt, hanem az, hogy akár meg is történhet vagy megtörténik a mai nehéz munkavilágban és már szó sincs önérzetröl.
janedoe 2008.08.17. 08:54:12
keserű, szerintem is. leginkább arra emlékeztet: semmi sem változik, vagy ha mégis, csak még aktuálisabb lesz.
Kathleen 2008.08.17. 14:30:04
Szerintem ez egy nagy poén, és ugyan szomorú, de nagyon tanulságos. Hiszen az igazgató téved:) És nekem ez a lényeg.
Ilona · http://www.anolin.blogol.hu 2008.08.17. 15:03:28
Pontosan. Arra gondoltam, hogy milyen könnyen megválnak tehetséges vagy tanult emberektöl csak egy sima "Passé"-val. Amikor ez íródott, gondolom, közel sem volt akkora probléma, mint ma, hogy több ezren válnak meg munkájuktól a technikai fejlödés következményeként. Idösen és feladva az önérzetet, már hiába tanulnak mást, mikor maga az életkor az akadály.
Engem nagyon szíven talált.
Engem nagyon szíven talált.
Ilona · http://www.anolin.blogol.hu 2008.08.17. 15:09:42
Bocsánat, Janedoe gondolatára válaszoltam. Mikor írtam, nem láttam Kathleen véleményét, ami egy kicsit más, mint az enyém, de ez nem baj. :)
janedoe 2008.08.17. 22:08:44
poén, persze, Örkényben épp az a zseniális, hogy bármilyen negatív dolgot képes úgy előadni, hogy ugyan bőven érzed benne a szomorúságot, mégis tudsz rajta derülni.
Kathleen, te egy csuda pozitív ember vagy, maradj ilyen :)
Kathleen, te egy csuda pozitív ember vagy, maradj ilyen :)
lazov 2015.03.23. 08:24:43
@Ilona:
1. akkoriban több ezren a politikai berendezkedés miatt nem kerülhettek a megfelelő helyre, akár egy életen át. Az se jobb, mint lemaradni a versenyben. Sőt rosszabb, mert ami járna, azt nem adják meg neked.
2. akinek a tanulás idősen az önérzet feladását jelenti, annak a szemléletét az akkori idők rideg változatlanságából fakadó önpusztító kollektív világnézet tette ilyenné (gyakorlatilag: tette tönkre), és tette a múlt áldozatává a jelen körülmények között. Generációk éltek le életet, hogy nem volt körülöttük motiváció a tudásuk fejlesztésére, a rugalmasság megtartására. Még most is vannak, akik ennek az áldozatai... de ezért ne a mostani világot tegyük felelőssé. A réginek köszönhetjük ezt a fajta rosszat.
1. akkoriban több ezren a politikai berendezkedés miatt nem kerülhettek a megfelelő helyre, akár egy életen át. Az se jobb, mint lemaradni a versenyben. Sőt rosszabb, mert ami járna, azt nem adják meg neked.
2. akinek a tanulás idősen az önérzet feladását jelenti, annak a szemléletét az akkori idők rideg változatlanságából fakadó önpusztító kollektív világnézet tette ilyenné (gyakorlatilag: tette tönkre), és tette a múlt áldozatává a jelen körülmények között. Generációk éltek le életet, hogy nem volt körülöttük motiváció a tudásuk fejlesztésére, a rugalmasság megtartására. Még most is vannak, akik ennek az áldozatai... de ezért ne a mostani világot tegyük felelőssé. A réginek köszönhetjük ezt a fajta rosszat.
Utolsó hozzászólások