 | Kültelki gesztenyefák, rázza a szél az éjszakát. Pislákol kigyúlva-kifúlva, ágaim piros gyertyacsonkja. Mint a meggörnyedt gondolat, mint megroskadt öreg paraszt, földbe szúrva botomat, állok az éjszaka alatt. Tíz fehér ujjam csonkig égett, tíz életem tövig tenyészett, mintha a sötét leveledzne, suhog testem százezer sejtje. Mért késel szabadító hajnal, mért hull korom, ha ez már a hajnal, mért sír madár, ember a lombba’, mintha már sohse hajnalodna. A lélek kültelkén lobogva izzik csak szívem gyertyacsonkja, az árvaság külvárosában meggyökerező éjszakában. |
Bella István: Kültelki gesztenyefák
2009.09.21. 06:13 :: janedoe
1 komment
Címkék: bella istván
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr641396015
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Szabó Kata Edo 2016.05.15. 17:17:21
Rátaláltam Bella István: Kültelki gesztenyefák című versének megzenésítésére a Széldárda együttestől. Nekem nagyon tetszik, ajánlom szeretettel:
www.youtube.com/watch?v=ffhR98QEFqg
www.youtube.com/watch?v=ffhR98QEFqg
Utolsó hozzászólások