janedoe kedvencei

II. fejezet, amelyben Bruckner Szigfrid szóba ereszkedik velünk, és közben lódít is egyet Hátrahúzódtunk, és a pajta oldala mellett leültünk a sűrű vadparaj meg a fehér virágú beléndekek közé. - Na, mit szólsz hozzá?…

Szeretlek. Csak így, ilyen köznapian ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel, és ez nem súlyosabb, mint a kérdés: mi újság, hogy vagy és effélék. Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel, mennyi közöny,…

  Fehér vászonra rótt kuszált sorokraaz idő üt pecsétet, hogy parányisugár ragyogjon majd, midőn az árnyaksötét sértése szálanként csírázikaz ég talajából köves talajra.A megszületett csönd órája ez már,a pihenésé, mikor a folyónakmegbékítő partján -…