S megint a gyepszegélyes homokút,aztán a tág kép, föl, a réten át,aztán, mint húsz évig, a sok virág,aztán a remény, hogy tán, éppen úgy,mint egykor, elém szalad: újra búga gerle, szív suttog és minden ág:őt jelzi az édesedő világ(bár, mint a tavasz, az is…
Utolsó hozzászólások