Hajnal Anna: Ének

2007.04.18. 14:37 :: janedoe

Sem esőnek dobolása, sem szeleknek ordítása fel nem riaszt engemet, sem a fáknak gyenge zöldje, rigó hímje, kakuk hölgye nem indítja szívemet, nem énekek és nem színek, gyönge szagok, réti hímek, kankalin, sem ibolya, nincs ajkamnak mosolya. Vággyal nem, búval sem élek, mint gubóban lepkelélek szálak fonnak át meg át, minden tagom mozdulatlan, sorsom csak áll fordulatlan, csillagzat vagy délibáb. Minden szólam szólalatlan, minden lépés indulatlan, fényes ködfolt a jelen s időm múlik jeletlen... Küllők, kerekek forognak újszülöttek fintorognak s ríni kezdnek hirtelen, malmok, tyúkok kotkodálnak, völgyek csúsznak, hegyek málnak s kizöldülnek esztelen, hagyom málni akik málnak zabáljanak, kik zabálnak, sutban, zúgban, szemeten ki mint tehet, úgy tegyen: énfölöttem mint az álom csillag áll az éghatáron, nagy szövőszék, távoli, kinek rengő motollását, selyem gyolcsa suhogását egyre vélem hallani. Énköröttem láthatatlan gubó készül, bonthatatlan, fojtó, fojtó kegyelem, elveszejtesz szerelem.

1 komment

Címkék: hajnal anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.