Ha egyszer ülni is elfelejtenének az emberek, valamikor, amikor az ülést is kinõjük, mint ahogy kinõttük a négykézláb járást, mondom, ha egyszer ülni is elfelejtenének az emberek, s eddigi ülõ- alkalmatosságainkat már csak múzeumokban mutogatnák, s végül már ott sem; s ha mégis az öregedõ emberiséget megkísértené az ülni-vágyás, mint valami megmagyarázhatatlan atavisztikus reflex, hogy körül- üljünk egy asztalt szótlanul, csak azért, hogy együtt legyünk, ki-ki a maga öntörvényû magányával, de mégis együtt: csak el kell mennünk majd a Zsíl partjára, a Hallgatás asztalához - ott várnak a székek. |
Kányádi Sándor: Az asztal és a székek
2007.06.26. 12:57 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kányádi sándor
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr35106226
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások