 | És jöttek a napok és a Tengerbe hulltak. És jöttek éjszakák és a Tengerbe fúltak. És jött a napsugár és a Tengerbe szállt. És jött a beteg holdfény, sírt ő is ott talált. És jöttek a szelek és arcán elcsitultak, És viharok őrjöngtek és keblén elsimultak. Habok megcsendesedtek, hullámok eljuháztak, És minden ősvizek egy hangon zsolozsmáztak: Annak, ki mindig ugyanaz és mindig újra más, És mindig egy és óriás, Egy önmagával és a végtelennel: Urunk, szerelmünk, mindenünk: a Tenger. És én csak egyre jártam a belső mélyeket. És tízével, százával egyre múltak És harsogva az óceánba hulltak A napok és az éjjelek. S lassan derengett a vizek felett. |
Sík Sándor: És jöttek a napok
2007.07.28. 20:16 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: sík sándor
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr43127210
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások