| Csukott könyvből széthulló lapok, s, a könyvjelzőnél újra és újra elakadok: ez megint egy rólad szóló gondolat, a mai első, az örökké ismétlődő. Szeretlek. Ez az egyetlen szó az első mondat. Még mindig csak itt tartok. Nyitogatom, csukogatom, így telik el a nap, mint nappali éjszaka: nappal-is-rólad-álmodó. Az első korty kávéba belesivít az induló troli, hangtalan puffanással lehull egy pipacs piros szirma, aztán lehull a csönd pirosa, és csönd újra. Így borul rám a délután az asztalon még mindig csukott a könyv, s lap-napjaim álomvilágában, szép hasonlatot találok ki, és kezemmel kapálódzom egy metaforába, hogy segíts ki a valóság túlsó, tilos partjára. A könyvjelzőm csak vándorol mindig csak egy lappal tovább érzékelteti a múló időt a történet haladását. Pedig nem! Minden csak áll. Az idő, a tér és a teret kitöltendő mozgás; hiányzol mondom: hi-ány-zol. Talán érted, amit mondok. Ha mégis igen, majd megjössz, kiszállsz a kocsiból, napszemüveg lesz rajtad, kezedben ölelés. Este pedig kinyitod a könyved és betűről betűre végigolvasol. Nem is érdekes, csak egy unalmas regény, becsukhatod, mert: szeretlek lesz az utolsó mondat is. |
 |
Boda Magdolna: Regény
2007.08.25. 22:51 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: boda magdolna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr4149004
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások