| A régi óra úgy ketyeg fölöttem, Mint elfáradt szív a halálos ágyon S a végtelenbe nő e zaj a csöndben S egy életet jelez verése fájón, Egy életet zeng most és visszazengi Száz bánatát neki a csöndes élet S búcsúzni kell ma és mindent feledni, Szerelmet és bort, verset, büszkeséget, Halott apám megálló szívverését, És születő öcsém első sírását És egyre nő a csönd és a sötétség S a lelkemet nagy számadásra várják És én lefekszem s mint a régi gyermek, Fáradt kezekkel, úgy vetek keresztet. |
 |
Juhász Gyula: Mint régesrégen...
2007.10.24. 21:02 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: juhász gyula
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr79187386
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások