Pók szőtte szürke szálait az erdőn,Fonalait kelő nap aranyozta.Kisebb körök, nagyobb körök,Csodálatos körök...Körök közepén ült a pók maga.Mestere volt, királya volt,Istene volt a maga világának.S oly lenge-könnyű volt mégis a vára,Hozzá képest a tölgylevél…
Utolsó hozzászólások