Nagy István Attila: A gólyakalifa

2008.04.02. 13:32 :: janedoe

Lassan ereszkedik az éjszaka: szemfedő némaság öleli a világot, csak a nincs van, mint az egyetlen valószínűsíthető végtelen. Kilépnék önmagamból, s bejárnám a múlt zöldellő tájait, a Mátra mohos szikláit, a repülőteret, ahonnan a vágyak zuhanórepülésben haladnak a kiválasztott cél felé. A gólyakalifa elfelejtette a varázsigét, az egyetlent, amely visszahozhatta volna ebbe a szomorú világba. Sorolta egymás után a regéket, a gyermekkori történeteket, a népdalokat, a sirató énekeket, a szerelmi vallomások kifogyhatatlan szózuhatagait, a fájdalom megroskasztó kiáltásait, a bátorság harsány hangjait. De mindhiába! Eltűnt a szó az éjszakában. Azóta nincs több feltámadás.

1 komment

Címkék: nagy istván attila

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.