Maradj, maradj velem, ne menj el, olyan régen szeretlek én. | |
A máglya kék füstje kanyargón a szürke szürkületbe ring. Bíbort vet rám a bársony alkony, bársonya bíbor miseing. Ködként komor táj búja reszket, minden csalóka, lebegő. Keresztet vet, bíbor keresztet a messzeségre egy fenyő. Maradj, mulass velem, te kedves, üljünk estvéli ünnepet, hogy a világról elfeledkezz, szomjazd a mélytüzű eget. Nézd, bús gyönyörrel, a hunyó nap fényében a füst hogy remeg. Pánttal, karok pántjával óvlak, kerítéssel kerítelek. Eleven pánttal, pánt-karokkal kerítéssel kerítelek. Elszállunk, kék füst, kavarogva, fátyolozzuk a tűz eget. (Lator László fordítása) |
Alekszandr Blok: A máglya kék füstje kanyargón
2008.05.23. 10:35 :: janedoe
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr52481333
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások