| To one who has been long in city pent, 'Tis very sweet to look into the fair And open face of heaven,to breathe a prayer Full in the smile of the blue firmament. Who is more happy, when, with heart's content, Fatigued he sinks into some pleasant lair Of wavy grass, and reads a debonair And gentle tale of love and languishment? Returning home at evening, with an ear Catching the notes of Philomel1,?an eye Watching the sailing cloudlet's bright career, He mourns that day so soon has glided by: E'en like the passage of an angel's tear That falls through the clear ether silently. |
|
.jpg)
| Szonett a szabadban Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég, oly édes annak, hogyha belelát a mennybe s oda lehel egy imát, hol telt mosollyal kék szinű az ég. A szíve boldogabb lehet-e még, mint ha hullámzó réteket talált s olvas, gyepágyon nyujtva derekát, egy szerelemtől epedő regét. Ha este otthonába tér, a fül még sejti a madár dalát, a szem még rejti a kék, tág eget s örül. S ő búsul, hogy a nap oly sebesen száll, mint a tiszta űrön át röpül egy angyal könnye, hullva csöndesen (Vas István fordítása) |
Utolsó hozzászólások