Ó álmodó, micsoda álmokatszoríthatsz fáradt szemhéjad alatt,míg a nappalok szörnyű szőttesétmeg nem nyugvó agyad úgy fejti szét,hogy mégis, újra, szebben összeáll,rívó élet és mosolygó halála képen összebékél, elpihen,s magára lel a sértett értelem.A múltra hág az…
Utolsó hozzászólások