Tudod egy napon majd mindent megbocsát az ember. (Csak épp semmit el nem felejt.) - És ezen a napon az ember megöregszik. S egy napon majd megtudja az ember hogy mindenki közelebb áll a másikhoz mint hozzá bárki is. És ezen a napon megérti hogy magányos. - És azt hiszi hogy meghasad a szíve. Aztán eljön az a nap is amikor az ember már képes a dolgoknak pontosan akkora fontosságot tulajdonítani amekkorát valójában megérnek. S akkor a dolgokat mellékes mozdulattal - anélkül hogy meghasadna a szíve - leírja a kiadás rovatba. Ám ezen a napon valamiképp körülbelül vége is a világnak. |
Simonyi Imre: Levél barátomhoz
2011.12.08. 14:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: simonyi imre
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr23447941
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások