Fehér vászonra rótt kuszált sorokra az idő üt pecsétet, hogy parányi sugár ragyogjon majd, midőn az árnyak sötét sértése szálanként csírázik az ég talajából köves talajra. A megszületett csönd órája ez már, a pihenésé, mikor a folyónak megbékítő partján - csöpp zajt se csapva - hullám csitul. Tűhegyén a füveknek jelek borzongnak át. A szél csomónkint a tág derűnek hő lehelletével festi be őket, ím, a fű felenged, s dacos tartást feladva dúsan árad száradt pillán a várás zokogása. (Baranyi Ferenc fordítása) |
Giuseppe Zagarrio: Csend
2009.11.16. 19:02 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: giuseppe zagarrio
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr781529942
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások