| A kislányt "gyermeknek" nevezték, mert egyszer Adrianino kérdésére: "Mi vagy te?" - így válaszolt: "Én gyermek vagyok." (Kurt Tucholsky) Ha felnőtt leszek s te egész piciny, majd úgy leszek, hogy ne félj soha, Naphullás közben is megvédelek ha utánad rúg a Zongora, soron kívül adok majd tortát, málna-íz lesz a bánat tora, elalvás előtt fújok hat nótát! (és reggel is néha, csak ne sírj soha.) Ha jeget eszel (egy egész picit), vagy levelet nyelsz (virágot soha!) jaj és júj nélkül vetem meg az ágyad, nevetés lesz a bánat tora, párnádra kötök mályvaláng-vitorlát, mert didereg a tenger! - (csak elérj oda!) Az Óceánig is elhajózhatsz, ott majd én leszek a Tortahegy, s ha fentről a Szél elfújja a gyertyát, Vackort, a mackót is előveheted, hisz sötétben lenni cudar nehéz, mert a sötét az sötét, és harap nagyon! (hogy mi a bátorság akkor s milyen?) Én Óznál is jártam és azt is tudom. Zenélő levélként pörgök a fán, rozsdamész vakol s a szél fénypora. Ha felnőtt leszek, s te egész piciny, majd úgy leszek, hogy ne félj soha! |  |
Utolsó hozzászólások