| Lélekzetem gyorsan tűnő ködöt lehell az ablakon homálya holdja egyre nő ahogy magamat faggatom. Mi hozhat még nekem vígaszt? Szerelmem is bogozhatatlan, sugárzik mint a fájdalom és éjjelenként fölriaszt. Kabátom belső balzsebében, éppen szívem fölött a tiszta toll. Rosszkedvem füst ott fenn a nyári égen s ki gondol rám, ha most az égre néz? s ki válaszol? magamban van honom. Ablaknál állok, itthon, s mégis úgy, mint hullámverte zátonyon berajzolt testű tengerész. Kéken lebeg az ég felettem s ázott esernyők bánata csorog bennem ma hajnal óta már. Hiába ég a nap felettem, lehangol, mint a másnapos szakáll. Sötét a bánat kútja s mint a jég, de tükrén mégis ott borzong az ég, mélységbe hullott életem elé is így tartja védő két kezét a kék. A bánat így emel fel égre mégis. (S nem tart soká. Ha rámfigyelsz, majd egyre égibb hangot hall füled. S a végső szó után meséld el, hogy bordán roppantott a rémület.) |  |
Radnóti Miklós: Ha rám figyelsz...
2010.03.06. 08:45 :: janedoe
1 komment
Címkék: radnóti miklós
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr621813149
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Balgos 2010.04.27. 12:28:12
Jane-nek, nem csitától.
Rideg éjszakába
burkolózva néha,
fejed fölött lepel,
sötétben vagy.
Várt csodára vágysz,
mit csak Fortuna ad,
s ha spaletta alatt
beszökik a nap…
Nyitnikék.
Legyen mi melengesse
a rég látott
poros falakat.
Jöjj pirkadat!
Rideg éjszakába
burkolózva néha,
fejed fölött lepel,
sötétben vagy.
Várt csodára vágysz,
mit csak Fortuna ad,
s ha spaletta alatt
beszökik a nap…
Nyitnikék.
Legyen mi melengesse
a rég látott
poros falakat.
Jöjj pirkadat!
Utolsó hozzászólások