Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó? mondd mi lenne elég? boldog vagyok szegényes kincsemmel, legalább mind tiéd. Az első légy, ki mélyen vándorolva a múltba jöjj velem, gyerekkoromba míg csak visszalátok, a táj tied legyen. Járj bennem úgy, mint ismerős vidéken, hol nem riaszt sötét, ahol öröm a patak halk folyása, a tündéri nevetés. Neked adom az erdők lehelését, érezzed arcodon a várakozó csöndet, amely ébreszt s mely veled oly rokon. az el nem jött csodákért mind a könnyet, a sok gyerekpanaszt, eltitkolt kínt előtted mind kimondom, te megbocsátod azt. Ismerj meg így: a tisztaság csak vágyam, s a rend csak ideál, csak fegyelem, hogy nem inog a lábam, bár roskadoz a váll. S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt, mert neked vallhatom, ítéletedre - vess el, avagy tarts meg - magamat megadom. |
Hajnal Anna: Mondd, mit adjak neked
2010.11.28. 19:31 :: janedoe
Szólj hozzá! · 1 trackback
Címkék: hajnal anna
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr242478713
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Csengery Kristóf - HOGY EZZEL BÁRMIT 2010.11.29. 09:46:51
Míg élt, azt hiszem, soha nem mo...
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások