 | Talán eltûnök hirtelen, akár az erdõben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amirõl számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. |
József Attila: Talán eltűnök hirtelen
2010.08.07. 18:35 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: józsef attila
Edgar Allan Poe: A Dream Within A Dream
2010.08.02. 21:10 :: janedoe
| Take this kiss upon the brow! And, in parting from you now, Thus much let me avow- You are not wrong, who deem That my days have been a dream; Yet if hope has flown away In a night, or in a day, In a vision, or in none, Is it therefore the less gone? All that we see or seem Is but a dream within a dream. I stand amid the roar Of a surf-tormented shore, And I hold within my hand Grains of the golden sand- How few! yet how they creep Through my fingers to the deep, While I weep- while I weep! O God! can I not grasp Them with a tighter clasp? O God! can I not save One from the pitiless wave? Is all that we see or seem But a dream within a dream? |
 | Álom az álomban Vedd még e csókot, édesem!Mostan megyek, elbúcsuzom és ez legyen a búcsúszóm: igazat mondtál énnekem, bús álom az én életem: eltűnt reményem csillaga, mindegy, nappal vagy éjszaka, való volt-e, vagy látomány, ma már mi sem maradt nyomán. Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom. Állok viharzó part előtt, a tengerár lihegve bőg. kezemben emlékek, romok, arany fövény, arany homok. - Nézem, hogy hullanak ezek a könnyű, semmi porszemek és könnyezek ─ és könnyezek! Ó Istenem! bárhogy fogom, a porba hull lágy homlokom? Ó Istenem! nem menekül egy szem se a vizek elül? Hát minden-minden e világon álomba ködlő furcsa álom? (Kosztolányi Dezső fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: edgar allan poe
Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok
2010.07.29. 12:09 :: janedoe
| XI. fejezet, amelyben egy újabb oroszlán érkezik |
| Pár nappal ezután újabb vendég érkezett a pajtába. Már kora délelőtt megjött, s mi Gabriellával bent az Építészeti Hivatalban nemsokára megtudtuk, mert a kisfiú betelefonált. - Szervusz, Viktor - mondta izgatottan. - Ma este Gabriellával együtt okvetlenül gyertek el. Megjött Szigfrid unokaöccse. Egy nagyon jópofa oroszlán, de azt hiszem, valami nincs vele rendben. Olyan oroszlán, úgy látszik, nincs is, akivel minden rendben van. - Elmegyünk - mondtam, és délután aztán csakugyan becsengettünk a Levendula utcai kapun. |
Szólj hozzá!
Címkék: lázár ervin
Babits Mihály: Zsoltár férfihangra
2010.07.28. 15:22 :: janedoe
 | Tudod hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs. Madárka tolla se hull ki - ég se zeng - föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek; - s korok történetét szerezte meséskönyvedül - s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyú legyen eleve elosztott számodra szépen derűt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget háborút, mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt: - úgy van! eónok zúgtak, császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat, és nem sejted, hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd láng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat. |
Szólj hozzá!
Címkék: babits mihály
Falcsik Mari: Ajtó
2010.07.21. 10:57 :: janedoe
| ...knock-knock-knocking on Heaven's door kop-kop-kop toporgok lépek közelebb egy ütés csattan: a becsapódó szárnyak mögöttem? előttem? meg nem mondanám - ismerős levegő szorítását érzem pedig idegen csönd szól át a zajon idegen életek fojtása a füstben nyávogás szivárog gyönge hang csöpög tippelek: gyerek vagy öreg akit vernek itt vagyok - csikorgat-nyektet a huzat valami síró fát de én már nem bánom tudom már mi volt az ismerős derű rejtőző arcodon - csak most ismerem fell s emlékszem: ki a menny kapuján kopog mindig egy pokolra nyitja meg az ajtót |  |
Utolsó hozzászólások