.jpg) | Siessük szeretni az embereket olyan gyorsan mennek el cipő marad utánuk meg süket telefon csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik, utána a csend normális, egészen kibírhatatlan, mint a tisztaság, amely legegyszerűbben a kétségbeeséstől születik amikor valakire gondolunk nélküle maradván Ne légy nyugodt, hogy van időd mert a bizonyosság bizonytalan, elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor mint két szenvedély, mely egynél mindig gyengébb, oly hamar mennek el, mint júliusban elhallgató sárgarigó mint egy esetlen hang vagy egy ügyetlen meghajlás becsukják szemüket, hogy lássanak igazán nagyobb kockázat egyébként megszületni, mint meghalni mindig túl keveset és túl későn szeretünk Ne írj róla túl gyakran, de írj egyszer s mindenkorra, és olyan leszel, mint a delfin: szelíd, erős Siessünk szeretni az embereket, oly gyorsan mennek el, és azok meg, akik nem mennek el, nem mindig térnek vissza hisz soha nem tudni a szerelemről, hogy az első az utolsó, vagy hogy az utolsó - első (Sajgó Szabolcs fordítása) |
Jan Twardowski: Siessünk
2010.07.13. 21:35 :: janedoe
1 komment
Címkék: jan twardowski
Juhász Gyula: Consolatio
2010.07.09. 19:56 :: janedoe
| Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként. |  |
1 komment
Címkék: juhász gyula
Dylan Thomas: And Death Shall Have No Dominion
2010.07.06. 12:39 :: janedoe
 | And death shall have no dominion. Dead mean naked they shall be one With the man in the wind and the west moon; When their bones are picked clean and the clean bones gone, They shall have stars at elbow and foot; Though they go mad they shall be sane, Though they sink through the sea they shall rise again; Though lovers be lost love shall not; And death shall have no dominion. And death shall have no dominion. Under the windings of the sea They lying long shall not die windily; Twisting on racks when sinews give way, Strapped to a wheel, yet they shall not break; Faith in their hands shall snap in two, And the unicorn evils run them through; Split all ends up they shan't crack; And death shall have no dominion. And death shall have no dominion. No more may gulls cry at their ears Or waves break loud on the seashores; Where blew a flower may a flower no more Lift its head to the blows of the rain; Though they be mad and dead as nails, Heads of the characters hammer through daisies; Break in the sun till the sun breaks down, And death shall have no dominion. |
| És nem vesz rajtuk erőt a halál. Olybá vétetnek majd a pőre holtak, Mint lakói a szélnek s esti holdnak; Míg csontvázuk letisztogatva korhad, Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen; Ki elveszti eszét, majd észre tér, Ki tengerbe vész, ismét partot ér; Szeretők halnak, él a szerelem; És nem vesz rajtuk erőt a halál. És nem vesz rajtuk erőt a halál. Bár a tenger örvényei alatt Nyugosznak, holtuk meddő nem marad; Kínpadra vonva, hol az ín szakad, S kerékre kötve, meg nem törhetők; Kezük között kettéhasad a hit, S orrszarvú bűnök testüket átdöfik; Minden széthull, de ellenállnak ők; És nem vesz rajtuk erőt a halál. És nem vesz rajtuk erőt a halál. Nem hallják immár a sirály jaját S a parton megtörő hullám zaját; Hol virág lélegzett, fejét virág Nem emeli az esős szélbe már; Bár nincs eszük, s feküsznek mereven, Lényegük általüt a százszorszépeken, S nap felé tör, amíg csak a nap áll, És nem vesz rajtuk erőt a halál. (Kálnoky László fordítása) |
3 komment
Címkék: dylan thomas
Paul Verlaine: Óvatosság
2010.07.04. 23:59 :: janedoe
 | Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide, ez órjás fa alá, melynek lombsátorában. A hold cirógató fénye fehérlik lágyan, Míg elfullad a szél végső lehellete. Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire. Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban.. Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya, az illanó gyönyör s a szív múló heve. Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden, hogy folytathassa majd a szíved és a szívem e csöndet és a nap derűs enyészetét; Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet; nem jó zavarni, ha becsukta már szemét, a vad Természetet, e néma Istenséget. (Szabó Magda fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: paul verlaine
Reményik Sándor: Versenyen kívül
2010.07.04. 10:01 :: janedoe
| Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág. Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát. Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől A Janus-arcú dicsőségtől, Rendezgetem csokorba ibolyámat, Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat: Más virág híján, mutatom neki Novemberben kinyílott ibolyámat. Ha kell: jó, ha nem: békesség neki. Én nem futok. Én nem akarok senkit utolérni. Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért Vágyom a virágomat kicserélni. | .jpg) |
Utolsó hozzászólások