 | Áldott csodáknak Tükre a szemed, Mert engem nézett. Te vagy a bölcse, Mesterasszonya Az ölelésnek. Áldott ezerszer Az asszonyságod, Mert engem nézett, Mert engem látott. S mert nagyon szeretsz: Nagyon szeretlek S mert engem szeretsz: Te vagy az Asszony, Te vagy a legszebb. |
Ady Endre: Mert engem szeretsz
2010.07.01. 11:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: ady endre
Jaroslav Vrchlicky: Útközben
2010.06.29. 04:50 :: janedoe
| Olvastam valaha - még mint diák - egy régi kínai költő dalát. Idegen szálláson volt, egymaga: és padlóján a hold fehér hava. S ahogy tűnődött néma fekhelyén, némán ragyogott mellette a fény. S szobára, tájra oly nagy csend borult, hogy a költő bús szíve elszomorult. Évek múlva megszálltam, valahol, útközben. Kint erdő, vad és komor. S a hold egyszerre szobámba sütött s a régi dal megint szíven ütött. Rettenetes volt az az árvaság. Akkor értettem meg költőm dalát. Magány vett körül, idegen szoba: és a padlón a hold fehér hava. A ház, az erdő s néma fekhelyem némán ragyogott s hallgatott velem. S megéreztem, míg a fény ellepett, lassan hogy hat át a szellem szellemet. Hogy népek, puszták s tengerek felett varázs hogy köthet össze lelkeket. A költőnek rég nem volt nyoma sem, de szíve sebét érezte szívem. Közös jajt sírt, közös, könnyes beszéd... S megszorítottam elporladt kezét. (Szabó Lőrinc fordítása) |  |
Szólj hozzá!
Címkék: jaroslav vrchlicky
Hajnal Anna: Akarlak, szeretlek
2010.06.28. 01:12 :: janedoe
 | Akarlak, szeretlek, kellesz nekem, dacos, síró szived csupa vad szerelem, csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő, már lankad az ész, a védekező. Félelem? Távolság? Mit jelent? Mindig több, több éhséget teremt. Hiszen elpusztulunk így, Te meg én két árva, fuldokló, néma, szegény! Akarlak, szeretlek, rég elég titok és várás és szenvedés, boruljunk össze, mellre mell, két fáklya szivünk hadd lobbanjon el! Hasitó villám szívemen át, feszül és tágul az egész világ, szük abroncsok a sarkkörök, kicsap a tenger, s a szent ködök. Ragyogva befödnek, vihar és láng: együtt világok várnak ránk! Együtt – vagy halál és pusztulás szerelem – szerelem, fényvarázs. |
Szólj hozzá!
Címkék: hajnal anna
Alfred, Lord Tennyson: Tears, Idle Tears
2010.06.27. 08:47 :: janedoe
| Tears, idle tears, I know not what they mean, Tears from the depth of some divine despair Rise in the heart, and gather to the eyes, In looking on the happy Autumn-fields, And thinking of the days that are no more. Fresh as the first beam glittering on a sail, That brings our friends up from the underworld, Sad as the last which reddens over one That sinks with all we love below the verge; So sad, so fresh, the days that are no more. Ah, sad and strange as in dark summer dawns The earliest pipe of half-awakened birds To dying ears, when unto dying eyes The casement slowly grows a glimmering square; So sad, so strange, the days that are no more. Dear as remembered kisses after death, And sweet as those by hopeless fancy feigned On lips that are for others; deep as love, Deep as first love, and wild with all regret; O Death in Life, the days that are no more! |
 | Könny, léha könny, nem értem, mit jelent (Babits Mihály fordítása) |
Szólj hozzá!
Címkék: alfred lord tennyson
Falcsik Mari: Tizennégy év
2010.06.13. 10:37 :: janedoe
 | nem kérdem már hogy lett volna hogyha nem így lassan múló hosszú éj ez nem szeretem de nem kell többé emlékeznem továbbvinni sincs már kedvem itt lerakom a mi házunk nem lett törvény – ez a lassú éj is múlik csöndje a múltra csukódik épp jókor – fárad a szívem csönd belekong s négyig számol zengő messzi harang bezubog a hang de megint: csönd |
Utolsó hozzászólások