| Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! | .jpg) |
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
2009.11.13. 18:41 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: tóth árpád
Kosztolányi Dezső: Pille
2009.11.12. 19:15 :: janedoe
.jpg) |
Te mindig hátratekintesz, vagy mindig előre szomorú szemeiddel. Figyeld inkább e pillét, mely most erre röpül, egymásra ájult, őrjöngő fejeink közt, teleszívja magát a méz örömével, szárnyait veregetve ragyog a napban, s úgy táncol hátra-előre, mint emlék, útravaló, el-nem-múló ajándék, a múltra, jövőre, hogy szinte mozdulatlan, és túl a bolond időn áll, mint az örökkévalóság. |
Szólj hozzá!
Címkék: kosztolányi dezső
Radnóti Miklós: Mivégre
2009.11.11. 17:35 :: janedoe
| Felnőtt vagy – szólok undorodva néha, és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. Térj vissza – szól egy hang ilyenkor, csak ülj a földre és beszélj az égre. Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína. A szék lábától, nézd csak, balra Kína és jobbra lóherés, örök vadászmezők. Ó, hol vagy régi, indiáni gőg? nem érdekel már, honnan fú a szél? – Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... „Csak ülj a földre és beszélj az égre.” S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: radnóti miklós
Edgar Allan Poe: The Raven
2009.11.11. 11:11 :: janedoe
| Once upon a midnight dreary, while I pondered weak and weary, Over many a quaint and curious volume of forgotten lore, While I nodded, nearly napping, suddenly there came a tapping, As of some one gently rapping, rapping at my chamber door. `'Tis some visitor,' I muttered, `tapping at my chamber door - Only this, and nothing more.' |
Szólj hozzá!
Címkék: edgar allan poe
Fodor Ákos: Egy hálaadás
2009.11.09. 17:47 :: janedoe
 | Nemigen van világ. Ami mégis lenni tűnik: többnyire érvénytelen. De szobák vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van. Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni jó; ahol meg lehet szólalni, de nem muszáj. Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még a csend is lehetséges — szobák, ahol nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki, nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül. — Jó, hogy vannak szobák. |
Utolsó hozzászólások