 | Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok., Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm. |
Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm
2009.10.13. 08:03 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: ady endre
Fodor Ákos: A szeretetről
2009.10.12. 19:59 :: janedoe
| Kit, mit nem volnál képes elengedni, azt csupán használod. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: fodor ákos
Bella István: Kültelki gesztenyefák
2009.09.21. 06:13 :: janedoe
 | Kültelki gesztenyefák, rázza a szél az éjszakát. Pislákol kigyúlva-kifúlva, ágaim piros gyertyacsonkja. Mint a meggörnyedt gondolat, mint megroskadt öreg paraszt, földbe szúrva botomat, állok az éjszaka alatt. Tíz fehér ujjam csonkig égett, tíz életem tövig tenyészett, mintha a sötét leveledzne, suhog testem százezer sejtje. Mért késel szabadító hajnal, mért hull korom, ha ez már a hajnal, mért sír madár, ember a lombba’, mintha már sohse hajnalodna. A lélek kültelkén lobogva izzik csak szívem gyertyacsonkja, az árvaság külvárosában meggyökerező éjszakában. |
1 komment
Címkék: bella istván
William Shakespeare: Romeó és Júlia
2009.09.20. 09:15 :: janedoe
| 2. felvonás, 6. szín Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, Lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor, Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes. S ennen-ízébe zápul el az étvágy. Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig. Elkésik az, ki sürgeti bokáit. Kosztolányi Dezső fordítása | |
 | Act II, Scene 6 These violent delights have violent ends And in their triumph die, like fire and powder, Which as they kiss consume: the sweetest honey Is loathsome in his own deliciousness And in the taste confounds the appetite: Therefore love moderately; long love doth so; Too swift arrives as tardy as too slow. |
Szólj hozzá!
Címkék: william shakespeare
Áprily Lajos: Ködös évszak előtt
2009.09.18. 20:19 :: janedoe
| Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj, ahol kékebb és ragyogóbb a menny. A lelkedet csűr-szélességre tárd és kéve-számra szedd a napsugárt. Azt is, amit a nap búcsúzva ont, ha arany küllőt vet a horizont, s ott is, hol késő délutánokon még megragyog fémsárga lombokon. Sietni kell. Egy nap leszáll a köd és szűkre fogja szemhatár-köröd. S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad, s évmilliókig nem lesz sugarad. |  |
Utolsó hozzászólások