| VIII. fejezet, amelyben szomorú dolog történik |
| Nagyon kedves és megható volt, ahogy Szigfrid és Szilvia egymás mellett ültek. Tulajdonképpen csak most ébredtünk rá a sok izgalom után, hogy milyen nagy ünnep ez. Szigfrid és Szilvia újra találkoztak. - Mi talán el is megyünk, olyan régen voltatok kettesben - mondta Gabriella. - Áá, hogy gondolod! Hogyisne! Maradjatok csak! Nagyon örülnénk, ha velünk maradnátok most. Ugye, Szilvia? - Persze. Ne menjetek el! - mondta Szilvia is. |
Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok
2009.07.21. 23:29 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: lázár ervin
Tóth Árpád: Meddő órán
2009.07.21. 06:00 :: janedoe
| Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. | .jpg) |
Szólj hozzá!
Címkék: tóth árpád
Babits Mihály: Szerelmes vers
2009.07.20. 06:04 :: janedoe
.png) | A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni? Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem, csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen, csendesen, -- hallani nem lehet, talán látni sem: az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem! |
Szólj hozzá!
Címkék: babits mihály
Nagy István Attila: Közelebb került
2009.07.19. 22:58 :: janedoe
| Nem mondhattam el mindent, s most fuldoklom a szótól. Szorongás hűtötte a vérem, folytonos gyászban ünnepeltem. De ahogy nem álom lett, s közelebb került a rettenet, úgy vágyom egyre hevesebben elmondani magamat. Segíts, hadd suttogja el a szám, mi történt egy nyári éjszakán, amikor arra vártam: belépsz a fölém boruló sátorba. Nem jöttél, s ez már így marad – helyetted itt a reggel. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
Joan Baez: Diamonds and rust
2009.07.07. 23:22 :: janedoe
 | Well, I'll be damned Here comes your ghost again But that's not unusual It's just that the moon is full And you happened to call And here I sit Hand on the telephone Hearing a voice I'd known A couple of light years ago Heading straight for a fall As I remember your eyes Were bluer than robin's eggs My poetry was lousy you said Where are you calling from? A booth in the Midwest Ten years ago I bought you some cufflinks You brought me something We both know what memories can bring They bring diamonds and rust Well, you burst on the scene, already a legend The unwashed phenomenon The original vagabond You strayed into my arms And there you stayed Temporarily lost at sea The Madonna was yours for free Yes, the girl on the half-shell Could keep you unharmed Now I see you standing with brown leaves falling around And snow in your hair Now you're smiling out the window of that crummy hotel Over Washington Square Our breath comes out white clouds Mingles and hangs in the air Speaking strictly for me We both could have died then and there Now you're telling me you're not nostalgic Then give me another word for it You who are so good with words And at keeping things vague 'Cause I need some of that vagueness now It's all come back too clearly Yes, I once loved you dearly And if you're offering me diamonds and rust I've already paid |
Utolsó hozzászólások