 | Karácsony Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa, a jó barát boros korsóihoz von. És zsong az ének áhitatba zöngve... Csak a havas pusztán, a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. |
Kosztolányi Dezső: Fasti
2008.12.24. 19:08 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kosztolányi dezső
Reményik Sándor: Karácsonykor
2008.12.24. 11:25 :: janedoe
| A szent estén majd eljövök ide. Álmaim szekerébe fogatok És szólok fantáziám táltosához: Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, És álomhintón eljövök - ide. Itt minden fehér lesz, - fehér, s halott. Csak egy hang lesz a halott rengetegben: A zúgó patakok. És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet... Olyan lesz, mint egy karácsonyfaláng. |  |
Békés, boldog karácsonyt kívánok!
Szólj hozzá!
Címkék: reményik sándor
Asztalos András: Kihez tartozol...
2008.12.13. 18:58 :: janedoe
 | Kihez tartozol? Kihez tartozik kapkodva magadhoz vett mozaik-világod? Kihez tartozol két, nyolc, húsz megálló között metróarcok tömegében; fodrászod öreg forgószékében, vihánc ollókban; füstös templomok, füstös mulatók ragacsos pultjain könyökölve; buja nők nedves mohóságában; kíváncsi víg barátok közt, sörök nyári teraszain; erdőben szarvassal négyszemközt; tállyai pincékben boroktól berugózott kérges anyátlanságod, megátalkodott félszegséged kihez tartozik? Kihez tartoznak gyenge öltéseid e lélekülepítő telepen, kihez kocognak ritmustalan billentyűid, korgó bábod mibe ágyazódik? |
Szólj hozzá!
Címkék: asztalos andrás
Hervay Gizella: Étellel, csenddel...
2008.11.28. 12:01 :: janedoe
| Csak a szél. Már megint nem te vagy, pedig étellel, csenddel vártalak. A nagy szavakat, mint olcsó ruhát, levetettem. Nem várok csodát. Nem kérek semmit. Nem panaszkodom. Csak tenyered helye üres az arcomon. Ami lettünk volna, vagyok egymagam. Szavaimnak immár kettős súlya van. Szemeddel is nézem, amit láthatok. Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott. Amit kimondani nem tudtam neked, látod, most a munkám okos része lett. S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon, az szólít meg. Tekinteteddel rokon. |  |
Szólj hozzá!
Címkék: hervay gizella
Blackmore's Night: Under a Violet Moon
2008.11.25. 16:27 :: janedoe
Dancing to the feel of the drum
|
Utolsó hozzászólások