janedoe kedvencei

Nem leszel mindíg egyedűl, eljön hogy újra betakarlak! együtt leszünk nagy hó alatt; jövök, még szeretni akarlak. Hozzád présel az áldott súly, elérlek, soha közelebben: csontomig érő remegés…

Sem esőnek dobolása, sem szeleknek ordítása fel nem riaszt engemet, sem a fáknak gyenge zöldje, rigó hímje, kakuk hölgye nem indítja szívemet, nem énekek és nem színek, gyönge szagok, réti hímek,…

Ez a ma a béke napja volt s a málnaízű csendé, a nap ma egész nap sütött s az est most hűvös szentély. Szívem ma csak a magamé, s egyedül lenni legszebb, pilláim alvó sásain elálmosul a könnycsepp.  

Én szeretem, hogy lány vagyok s előtted csupa félelem, és csupa sejtő reszketés, húzódozás, önvédelem, mikor te nem is sejted még s csak alig érintett szavad, egy hangra megrebben szemem és…

Egyszerre lélegzetet vettem, torkom hirtelen szabadult, a kő, mely majd bezúzta mellem, sziromcsomó lett, szerte hullt; s amikor szemem kinyitottam, köröttünk egy ázott csalit éppen a napban szárította…