Hajnal Anna: A lány újra szól

2007.03.08. 20:20 :: janedoe

Én szeretem, hogy lány vagyok s előtted csupa félelem, és csupa sejtő reszketés, húzódozás, önvédelem, mikor te nem is sejted még s csak alig érintett szavad, egy hangra megrebben szemem és lélegzetem elakad... egyszerre megnyílik a perc, és izzó mélységeken át megérzem lenn az a parázs hogy lehel évezredeken át, minden mélyen át az a csók feltör, megérint és elér... valami vonzó rettenet, amelytől elakad a vér... mint villámfény, távoli kard, egy villanás szemembe vág, s gerincen át a sarkamig átfénylik rajtam a halál; egy percig fehér láng vagyok, és ami ajkamon lehell a mélyből jövő üzenet, érzed, hogy te gyujtottad fel? Te vagy a titkos kapcsoló... tán nem tudod mit hordozol, míg fénylő távolt és közelt szivedben eggyé oldozol... Előled rejteném magam te mágnességgel telített? felszikrázom, ha csöndesen térdemre fekteted kezed.

1 komment

Címkék: hajnal anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.