Baranyi Ferenc: Hó-álmaim

2007.02.04. 11:18 :: janedoe

És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket          nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon nem volt fehér          a táj, csupán a parton, a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik,           csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét szinednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid          havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég          - ha vízre hullt - a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár          a végtelen ködökbe és hó esett az örvénylő gyönyörre.

1 komment

Címkék: baranyi ferenc

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.