| Néhány gyöngéd napunk: vízdörgést hallgatunk, lábbal próbálgatunk hullámvert szirteket. Arcod lágy mezején, karod folyóvizén az a szeplőnyi fény: te-illatú sziget. Egyetlen volt az az éj: hánytorgott lenn a mély, a függönyt tépte a szél, le akarta vetni magát. Hogy verte a partokat az orkán! Széthasadt a vihar-szagu, vad csillag-világ: a szád. Mint máglyán, égsz velem. Féltés és félelem, bukás és győzelem ikrek a földtekén. Rámkulcsolod karod, fogad csikorgatod, magad riasztgatod - a vétek az enyém. Fölös a másik pohár. A part fel-felkiabál, komor daru zihál, cipelve homokot. A másik vánkoson, fehér sivatagon, egy ottmaradt, finom hajszálad kanyarog. Van egy furcsa óvoda: Összegyültek oda s gyerekként sirnak a szerelem percei. Ott rájuk találhatunk, ott árnyak közt bolyong néhány gyöngéd napunk - kettőnk gyermekei. (Rab Zsuzsa fordítása) |  |
Jevgenyij Jevtusenko: Néhány gyöngéd napunk
2007.02.23. 20:03 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: jevgenyij jevtusenko
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr6639637
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások