Még nem tudom, mit mondok, ha földig ér az éjszaka, s észrevétlenül megmoccannak az elfelejtett álmok. Kiszolgáltatott arccal figyelem a készülődő vihart, amely mellkasomban fészkelődik, s robbanásra vár. Mit is mondhatnék: magamra hagyott a világ, körülfalaztak az évek, s a repedéseken csak a könny, csak a bánat szivárog át. Ne engedd, hogy megöljön a szó, öledben ringass, halálig. |
Nagy István Attila: Öledben ringass
2007.04.18. 09:52 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr860193
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások