![]() |
Hitetlenségem büntetése vagy. Nem számítottam rá, hogy közelemben lehet még jeget olvasztani ember, pinceablakon beragyogni nap. Nem tudtam rólad, nem is vártalak. Nevettem volna, ha mesélnek rólad. Nem volt már súlya bennem semmi szónak. És szétgurult rizsszemek: mind a nap. De most: erdők lépnek velem, ha lépek. A tenger fáradtan mellém zuhan. A fájdalmak felragyognak s kiégnek: hangyabolyvilág nyüzsög boldogan a mellkasomban, és kapkod az élet: sorsomnak, veled, újra dolga van. |
Jónás Tamás: csak szonett
2012.09.25. 08:00 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: jónás tamás
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr184801067
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások