 |
| Gyere Úristen, nézd meg, itt vagyok - Tudom elõtted el nem sáppadok. Azt, amit adtál - megvan épen - vedd el! 'sz csak hitegettem magam a Neveddel. Te oly erõs vagy - gondolsz egyet s van, De nékem kínos a bizonytalan. Vagy nem is adtál - én véltem bolondul, Hogy számon élet-szöllõ mustja csordul. Ne haragudj hát, Isten, nem hiszek, De nyakamban száz kétséget viszek. Szeress nagyon, hogyan, tudod Te jól azt, Mint Nap havat, amit magába olvaszt. Vagy üss agyon hát, csak törõdj velem S én nem kérdem, hogy nincs-e kegyelem. Oda adom a vérem is, ha kéred. - Mily furcsa az, hogy Néked nincs is véred! Te jól tudsz engem, sorsom is tudod, De vedd el tõlem a talentumod. Vagy mért faragtál énbelõlem Embert, Kit Bölcseséged gyávasággal megvert?! Tudom, elõtted el nem sáppadok - Gyere Úristen, nézz meg - itt vagyok! |
József Attila: Keserű nekifohászkodás
2007.04.21. 10:49 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: józsef attila
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr4261569
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások