Nem a szó, szívem parázslik. Megkapaszkodom az ágyban, várom az üzenetet. A sereg megadta magát; virrasztom az éjszakát, a múltban téblábolok. A fehér zászló a homokban. Hullámzik a testem, esõ áztatja, fuldoklom. Hol vagy most, ebben a barbár pillanatban, amikor vacogó fogakkal imádkozom, haladékért könyörgök, megszûnni készülõ sejtjeimhez? Talán akar velem valamit kezdeni az élet, ha összekuporodok hatalmas tenyerében. |
Nagy István Attila: Tenyérben
2007.05.07. 07:19 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: nagy istván attila
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr671945
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások