| I. Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam - hogy onnan elszakadtam? tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő simáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe vertek - - ki velem szemben állasz tudd, ha késik a válasz s szavamat csend előzi kettőségem legyőzi : a csendben összevontam magam, s magam kimondtam, magam, kit itt ismernek, s magam, ki messzi gyermek - - II. tudd, szégyen rámpiríthat, homlokom kínban izzhat, tűzvész a felhős alkony - - - én hűvös messzi parton fekszem alkonysötétben, szivem a bársonyrétben megtörölt, tiszta penge, megfürösztött a zsenge lágy fű, megedz a hűség, legyek kard s egyszerűség - - - |  |
Hajnal Anna: Tudd, mindig ott maradtam
2007.07.02. 17:56 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: hajnal anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr68110168
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások