Hajnal Anna: Ugyanaz?

2007.08.24. 22:58 :: janedoe

Rossz vagyok? csupa hűtlenség, mint füst a szélben erre-arra úgy lengek át a napokon, nem várva semmi diadalra... Elernyedt minden akarat... s ha fáradt kezeimet nézem úgy érzem legjobb tétlenül, lanyhán túladni az egészen. Én megpróbáltam, s hittem is... hogy mit? valahol még derengnek lepkeszínek és sugarak... de olyan fáradtan kerengnek, oly messze már, hogy nevüket s tapintásukat elfeledtem... Ez lett volna az életem? de ki maradt itt én helyettem? Tapintom magam. Ugyanaz? Fej. Karok. Lábak. Mi szökött el, hogy üres a tapintható? magamtól mikor? ki lökött el? Hogy kicserélt egy pillanat, hogy lehet, hogy észre se vettem? Mindenki így él? vagy csak én, ily tudatlanul, meglepetten? Mindenki így él? hogy a fény fürdik csodálkozó szemében, és sokszor mondja azt, hogy: én, s maga se tudja, hogy az ében sötétben ki alszik el ágyán s ki ébred fel helyette reggel, kit visz előre könnyű lábán s hogy kit dicsérget énekekkel... aztán egyszerre, egy napon minthogyha meghalna a reggel, elsápad, elfoly vére mind s tántorog hangtalan sebekkel; minthogyha bennem hülne ki, úgy elalélt vele a szívem... ki halt meg akkor, ő? vagy én? s mikor volt? ki mondhatja híven? Ki felelhetne? Emberek, ti máskép éltek? biztosabban? valami hazátok csak van? a földön s a holnapi napban? valami biztos kéz csak fog, s lámpát gyujt nektek, hogyha féltek? ...engem elejtett valaki... s már csak a zuhanásban élek.

2 komment

Címkék: hajnal anna

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.