janedoe kedvencei

William Shakespeare: Sonnet 4

2007.09.17. 14:32 :: janedoe

Unthrifty loveliness why dost thou spend, Upon thy self thy beauty's legacy? Nature's bequest gives nothing but doth lend, And being frank she lends to those are free: Then beauteous niggard why dost thou abuse, The bounteous largess given thee to give? Profitless usurer why dost thou use So great a sum of sums yet canst not live? For having traffic with thy self alone, Thou of thy self thy sweet self dost deceive, Then how when nature calls thee to be gone, What acceptable audit canst thou leave? Thy unused beauty must be tombed with thee, Which used lives th' executor to be.

Tékozló báj, mért pazarlod saját Gyönyörödre szépséged örökét? A természet csak kölcsönöket ád, S mert bőkezű, csak bőkezűt segít. Mért élsz hát vissza, szép zsugori, a Bőséggel, melyet továbbadnod adtak? Kamattal uzsorás, ekkora Pénzt szórsz el, de a múlás rabja vagy csak? Mert magaddal kalmárkodva csupán, Megcsalod magad felől szép magad; S ha hív a természet, a sír után Mily tűrhető számadásod marad? Fel-nem-élt bájad veled száll a földbe; Használva: él, és hagyatékod őre. (Szabó Lőrinc fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: william shakespeare

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.