Mennyi ember van, akit szeretek. Mennyi nő és férfi, akit szeretek. Rokonszenves boltileányok, kereskedősegédek, régi és hű cselédek, lapkihordók, csöndes, munkás írók, kedves tanárok, kik vesződnek a kisfiammal. Találkozunk mi olykor-olykor, meg-megállunk, szemünk összevillan, s én még maradnék tétovázva, talán hogy elmondjam ezt nekik. Mégsem beszélek, mert csak a részeg aggastyánok s pulyák fecsegnek. Ilyesmiről szólni nem ízléses. Meg aztán nincsen is időnk. De hogyha majd meghalok egyszer, s egy csillagon meglátom őket, átintek nékik kiabálva, hajrázva, mint egy gimnazista: "Lásd, téged is szerettelek." |
Kosztolányi Dezső: Szeretet
2007.09.19. 00:19 :: janedoe
Szólj hozzá!
Címkék: kosztolányi dezső
A bejegyzés trackback címe:
https://janedoe.blog.hu/api/trackback/id/tr42169919
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó hozzászólások